Stefan Wyszyński (1901-1981) lengyel bíboros, prímás százhúsz évvel ezelőtt született és negyven éve hunyt el.
Szent II. János Pál pápa és Piłsudski marsall mellett a lengyel nemzet legkiemelkedőbb 20. századi alakja volt.
Születésének évfordulója augusztusban van, a pandémia miatt egyszer már elhalasztott boldoggá avatása pedig Varsóban lesz szeptember 12-én. Arcképvázlat az 1980 augusztusi véres tüntetésekre is emlékezve.
Évtizedeken át állt népe élén, s nemcsak lelki vezetőként, de már-már „koronázatlan királyként” is, ahogy kortársai nevezték. Méltatói gyakran mondták továbbá az ezredév prímásának (Prymas Tysiąclecia). Ami eredetileg onnan jött, hogy épp az ő idejében ünnepelték az ezeréves lengyel államiságot és egyházat. Sokak szerint viszont a bíboros személyének és munkájának a jelentőségét is jól kifejezte.
Wyszyńskiről mi magyarok nem sokat tudunk. A második világháború után társadalmunk nem igazán érdeklődött a lengyel lelkiség iránt. Politikai és társadalmi természetű állásfoglalásairól is csak ritkán értesülhettünk, hiszen a kommunista sajtó vagy elhallgatta, vagy eltorzította a bíboros üzeneteit. Ám ő maga is hozzájárult a fakó képhez. Elődjével, August Hlonddal ellentétben talán egyszer sem járt nálunk.
Ettől függetlenül a bíborosnak volt némi kapcsolata a magyarsággal. Jasna Góraból indult, ahol a Fekete Madonna kegyképet őrzik, és egész életében kötődött a képhez és a helyhez is. Márpedig állítólag mi voltunk a hely névadói, Szent István és Szent László képe fogadja az odaérkezőt, és a pálos rend magyar alapítású. S ha nem is igaz, hogy a képet Szent László lánya, Szent Piroska adományozta, de egyes újabb kutatások szerint talán Nagy Lajos király lánya, Szent Hedvig királynő vihette Lengyelországba.
A bíborost a magyar Wikipédia úgy mutatja be,
mint olyat, akinek „jelentősége Mindszenty Józseféhez hasonló”.
Tény, hogy a két testvérnép történelme az ő személyük által is összekapcsolódik, hisz nagyjából egy időben voltak egyházuk vezetői és raboskodtak sztálinista börtönökben. Mindszenty 1945-ben lett Esztergom-Budapest, Wyszyński 1948-ban Varsó-Gniezno (a mostani és a legkorábbi lengyel főváros) érseke. A magyart 1946-ban nevezték ki bíborossá, a lengyelt 1953-ban. Ám Mindszenty hosszabb ideig raboskodott, majd ezt követően másfél évtizeden át volt elszigetelve az amerikai nagykövetségen a népétől, és életét emigrációban fejezte be. Wyszyński viszont háromévi fogság után ténylegesen is kiteljesíthette művét az egyházért és a hívekért, és haláláig munkálkodhatott. Ezért mindkettőjük jelentősége óriási, de másképpen. Máshogy viszonyultak a kommunista rezsimekhez, ebből fakadóan más volt a viszonyuk a Vatikánhoz, és más szerepet töltöttek be népeik életében.